Végre el tudtam szabadulni a városból néhány órára, így voltam végre kicsit szabad levegőn, és nem csak a belvárosi szmog jutott a tüdőmbe. Igaz, csak késő-délután, vagy inkább kora este - de még világosban - indultunk útnak. Megkerültük a Velencei tavat, majd visszatértünk a zűrzavaros Budapestre, itt egy gyors pizza a Fehérvári úton, majd indulás a Keleti felé: Lágymányosi híd -> Könyves Kálmán körút -> Üllői út -> Orczy út -> Fiumei út -> Rottenbiller utca, így szerencsére sikerült elkerülni a város azon részeit, ahol bármiféle felfordulás lehetett. Igaz, a Rákóczi út felett átívelő felüljárónál igy is belefutottunk egy szemből jövő, szirénázó rendfenntartókból álló kocsisorba.
Vasárnap: órára kelés 11:00-kor, de csak azért, hogy ebédre átérjünk Budára.
Rájöttem hétvégén, hogy jó dolog átaludni a szombat és vasárnap délelőttöt, de... De ha túl sokat alszom, akkor nemcsakhogy elszúrom a fél napomat, de még fáradtabb is leszek, mint voltam. Megpróbálom kitapasztalni, hogy mi az optimális alvásigényem - hogy választ mikor kapok, azt egyelőre nem tudom...
Most kissé fáradt vagyok, hiszen kicsit hosszúra sikeredett a mai munkanap: reggel 9-től 20:30-ig bent voltam. Szerencsére nem volt idegbaj... De volt születésnap-ünneplés: betöltötte ismét egy ismerős a harmadik X-et! A munkahelyen legközelebb én lépek a 30-on túliak társaságába... Ismét változik majd valami, csakúgy, mint amikor már a 20-as éveimbe léptem - valami más lett, ami megmagyarázhatatlan...
Kora reggel vár a munka, úgyhogy teszek-veszek itthon most még valami hasznosat, még mielőtt bedőlök az ágyba.