Meggyötörten, fáradtan, nyűgösen, de végre hazaértem a munkából. Végre nem vár más, csak az izgalmas statika - mint mindig... Holnap zh - az első, ebben a félévben... Nem is lenne semmi probléma ezzel az egésszel, ha lenne valami haszna annak, hogy megtudom állapítani egy tartóról, hogy az statikailag határozzott-e, vagy nem... Jó lenne, ha a műegyetem a valódi, gyakorlati életre készítene fel. De a képzés - amire járok - nem olyanoknak szól, akik még egy percet sem dolgoztak a gyakorlatban. A képzésen résztvevők közül már mindenki dolgozott/dolgozik a gyakorlatban, vagy tervezésben, vagy kivitelésben. Ígyhát nem mi vagyunk azok, akiknek be lehet dumálni, hogy az itt tanulnaknak még hatalmas hasznát vesszük a jövőben.
Holnap estefelé végre szusszanhatok egyet - már alig várom! Csak addig éljem túl valahogy...