Végre ismét kezdenek rendeződni a dolgok körülöttem:
- Két hétvégémet is eltölthetem úgy, hogy nem kell statika házit készítenem.
- A munkahelyi loholás is kezd alább hagyni (igaz, nem tudom meddig).
Talán lassan szusszanhatok egy jót, és kicsit kikapcsolhatok. Általában nem bírom azokat a helyzeteket, amikor többfelől jön a nyomás. Stresszes, amikor a suli is nyomaszt és a munkahelyen is meg kell felelni, mert a határidő közeledik, és emiatt le is kell tenni valamit az asztalra...

Milyen igaz, ami most az egyik tévéműsorban szóba kerüt... Ez idézte elő belőlem az alábbi gondolatmenetet: nem mindegy, hogy milyen környezetben - hol és kik között - teszem a dolgom (főzök, takarítok, élvezem az életet úgy, hogy közben nincs lelkiismeret furdalásom). Egyáltalán nem mellékes milyen emberek veszik körbe az embert, amikor tesz-vesz, és az sem mindegy, hogy mennyire fogadják el a másikat olyannak amilyen.
Rájöttem arra is, hogy hogyha jól érzem magam pl. a konyhában főzés közben, akkor az étel is jobban sikerül. Régebben, amikor még kényszernek éreztem a sürgés-forgást a tűzhely körül akkor nem esett olyan jól az általam készített étel, mint most, amikor jólérzem magam, és szinte játéknak fogom fel a kajagyártást.

Talán kezdek az utóbbi időben másképp látni dolgokat, ahhoz képest, mint ahogy néhány évvel ezelőtt láttam. Talán kezdem én is jobban elfogadni az embereket, és úgy érzem, így a saját életem is megkönnyítem azáltal, hogy nem parázok a többiek hülyeségein, amik lehet, hogy nem is hülyeségek, csak nekem tűnnek annak.

Arra is rájöttem, hogy nem szabad húzni-halasztani a dolgokat, nem szabad homokba dugni a fejem és várni, mert van olyan, amikor pusztán a várakozás nem hoz megoldást. Jobb előbb túlesni azokon a dolgokon, amiken úgyis túl kell esni. Lehet szó egy megbeszélésről/beszélgetésről, egy telefonhívásról, egy ügyintézésről, bármiről...

Hogy mi fontos még? Fontos megbeszélni dolgokat, hisz ebből lehet érteni. A duzzogás, a szótlanság nem old meg semmit, sőt...!!! Ha az egyik fél beduzzog, azzal sajnos nem csak saját magával tol ki, de nagyon, hanem saját magával is, hiszen egy önként felvett álarcot kell fent tartani magán.