Már régóta a terveink között szerepelt, hogy átsétálunk Brooklyn-ból Manhattan-be a Brooklyn Bridge-en keresztül, de csak ma jutottunk el odáig, hogy véghez vigyük tervünket, hiszen a mai napon az időjárás is nekünk kedvezett: nem volt túl meleg, de sütött a nap - ez abszolut ideális volt a kb. félórás hid-sétához.
Az Amerika Egyesült Államok egyik legöregebb függőhidja ez; már 1870-ben elkezdték épiteni és 1903-ban átadták a világ első acélkábeles függőhídját, mely akkor a legnagyobb függőhíd volt, tornyai a nyugati félteke legmagasabb építményének számítottak.

Ma is azon kevés napok egyike volt, amikor nem hagytuk el Brooklyn-t. De most már tudjuk, hogy mi történik az itt lévő 5 th Avenue-n és megnéztük a Sunset Park-ot - nem szólt másról ez a mai nap, csak a nézelődésről és a parkban pihenésről. Ja és arról, hogy megkóstoltuk a mexikói utcai árusnál a majonézzel(?) megkent, majd parmezánnal megszórt főtt-grillezett kukoricát. Az igy elkészitett kukorica nagyon laktató, bár az izvilága másabb, mint amit megszoktam, de mégis jól esett.

Talán az eddigi élmények is olyanok voltak, hogy még ha akarnám sem tudnám megfogalmazni azt, amiket itt megtapasztal(hat)tam. Nem lehet bemutatni képekkel, szavakkal úgy semmit, hogy az a külső ember számára legalább egy kicsit is "átjöjjön" és elképzelhető legyen. Ilyen, bemutathatatlan volt a mai napi program is.
Ma is szitált kicsit az eső, így a szabadtéri programokat már eleve kilőttük a potenciális lehetőségek közül. Azonban az tudtuk, hogy ma 2:00pm kezdettel is vannak színházi előadások, és azt is hallottuk és olvastuk már, hogy a Times Square-en meg lehet venni a jegyeket az eredeti árnál jóval olcsóbban. Amint beértünk Manhattan-be - azaz nem sokkal 1 óra után - megnéztük, hogy hol is van a jegyiroda. Szerencsésen rátaláltunk a jegyirodára és igy a 150 dolláros darabár helyett 130 dollárért kaptunk két jegyet a Mary Poppins előadásra. Hihetetlen, hogy van a város szivében, közel a szinházakhoz egy jegyiroda, ahol az összes szinház szabad helyeire jegyet lehet venni 40-50% kedvezménnyel.
Hogy mi a mai nap leirhatatlan része? A 2:00pm-kor kezdődő előadás. Hihetetlen trükkökket mutattak be a szinpadon és hihetetlen volt a diszlet és a koreográfia is. Volt hogy a szinész-táncos-énekes a mennyezetről lógott fejjel lefelé, közben szteppelt a plafonon és énekelt is közben. Mary Poppins háromszor repkedett, de egyszer a fejünk felett lebegett el a nézőtér fenti része felé. Volt jónáhány perc, amikor szinte bele borzongtam abba amit láttam, hallottam. Hihetetlen show volt a két felvonásos előadás egésze.

Mára elég alaposan lehűlt itt a levegő, és vagy esett az eső, vagy lógott a lába, de egész nap borult idő volt. Mivel a mai nap időjárása eléggé bekorlátozta, hogy mit csinálhatunk a városban úgy döntöttünk megnézzük mi van Staten Island-en.
Staten Island-re komppal lehet átjutni, ami a már jól ismert Battery Park-ból indul. A komp egész nap(!) félóránként közlekedik, az átjutáshoz szükséges idő kb. 20-25 perc. A komp ingyenes(!), még a helyi bérletet sem kell felmutatni az utazás megkezdésekor.
Staten Island-en is van egy egész nap(!) 20-30 percenként közlekedő metróvonal, ami 45 perc alatt teszi meg a két végállomás közötti távolságot. Itt, a szigeten közlekedő metrószerelvények fele olyan hosszúak, mint a New York többi részén közlekedők: itt csupán 4 kocsiból áll, mig az ezen kivüli részeken 8 kocsi alkotja a szerelvényt. A metró a felszinen halad, igy a metrókocsiból a vonal menti részeken jól szemügyre vehettük a szigetet. Igaz, két helyen leszálltunk a subway-ről: a vonal déli végén, ahol a sziget véget ért, és egy köztes állomáson is, ahol sok ház és sok fa volt, de ezen kivül semmi más.
Itt, ezen a szigeten lakni biztos jó lehet, mert kis kerttel rendelkező családi házakkal épült be, ráadásul a pörgős Manhattan is könnyen elérhető közelségben van. A sziget közúti kapcsolattal is rendelkezik néhány hidnak köszönhetően, de mi inkább komppal szerettünk volna átjutni.
A szigeten töltött néhány órát követően visszajöttünk Manhattan-be, ahol a megszokott nyüzsgés várt ránk.

A 42nd Street-en a Madame Tussauds-ban igaz csak viaszból, de rengeteg hírességet láthattunk. A belépőjegy magában foglalt egy szellemkastély bejárást és egy 4D-s Spongya Bob-os mozielőadást is. A figurák némelyike hihetetlen élethűre sikerült, de van 1-2 olyan alak is, akik nem igazán hasonlitanak hús-vér önmagukra - szerintem.
Szemügyre vettük a Madison Square Gardent, de még nem igazán tiszta a kép azzal kapcsolatban, hogy hol is lehet a stadion, hiszen ez csak egy felhőkarcoló a többi között, szóval egyáltalán nincs stadionra utaló jellege.
Itt a városban a parkokban nagyon jó kis tisztások vannak, ahol vízszintesbe lehet kerülni és a szunyókálás is megengedett. Néhány olvasgató, randizgató ember között legutóbb a Central Park-ban pihentünk meg egy kis időre.

Elkészült az augusztus 21-ig tartó időszakból, azaz az itt tartózkodásunk első két hetéből is a fotóválogatás

New York City - első két hét

Ma a Természettudományi Múzeumban jártunk. Itt tartózkodásunk alatt ezt a helyet is mindenképp szerettem volna látni, akárcsak a Guggenheim Múzeumot.
A Central Park nyugati oldalán található épület 5 szintjén rengeteg mindent mutatnak be. Persze a legnagyobb forgalom a legfelső szinten volt, ahol a dinók vannak kiállítva.
Nagyon sokféle témával ismerkedhet meg az ide látogató. Így, turistaként nem is lehet végignézni a múzeum teljes kiállítási anyagát, hiszen a bemutatott dolgok mennyisége 1 nap alatt emészthetetlen. Helyi lakosként, illetve többszöri látogatás alkalmával hihetetlen mennyiségű információt lehetne szerezni.
Hasonló véleményem van a Metropolitan Museum-mal kapcsolatban is: ott is sokminden van, és képtelenség 1 nap alatt "letudni" az egészet.

A Brooklyn-ban található Közlekedési Múzeum is rengeteg, tömegközlekedéssel kapcsolatos érdekességgel szolgált. A New York Transit Museum-ban megtekinthetőek a metró- és hídépítési munkák kezdeti időszakai is, de a tömegközlekedési járművek is testközelből láthatók. A még most is működőképes metróállomáson kb. 15 db metrószerelvény került bemutatásra, melyekre fel lehet szállni, és rövid ismertetőt is lehet róluk olvasni. Az utazáshoz régebben használt érmék, de a jelenlegi metró-kártya történetéről is rengeteg információt lehet megtudni. A régi és a mostani beléptető kapuk is helyet kaptak a múzeumban - ezeket is ki lehetett próbálni. Külön rész foglalkozik a buszokkal - itt a gyerekek játékos formában ismerhetik meg a járművek működését.

A metrótérképen láttunk egy feliratot, ami felkeltette az érdeklődésünket, ez a felirat a "tramway" volt. A Közlekedési Múzeum megtekintését követően elszántan indultunk el megkeresni a térképen ábrázolt villamost. De amint megérkeztünk a térképen jelölt helyre, egy kötélpályára lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy az általunk keresett villamos nem villamos, hanem a kis képen látható közlekedési eszköz. A kb. 10 percenként közlekedő szerkezettel Manhattan keleti feléből Roosevelt Islad-ra lehet átjutni, talán hihetetlennek tűnik, de a kabinban 125+1 fő tartózkodhat (én kb. 30-ra, vagy max. 50-re tippeltem volna).
A Roosevelt Island észak-déli irányban elterülő kis sziget, Manhattan és Queens között helyezkedik el, kelet-nyugat irányú szélessége 5 perc gyaloglással átjárható, Manhattan felőli oldalán rendezett park húzódik.

Legutóbb a 320 ha nagyságú, 4×49 telektömb által határolt Central Park-ot néztük meg. Most az északi sarkából próbáltuk feltérképezni a Manhattan szivében lévő hatalmas zöldterületet. Van olyan rész, ahol sziklák vannak, van ingyenes, de mégis tiszta strand, ahová a kerítésen keresztül be lehet látni. Van olyan füves rész is, ahol 12 baseball pálya van kialakitva. Itt a fű olyan, mintha vastag szőnyegen járna az ember. Ráadásul a rét tiszta; sehol nincs kutyagumi, vagy eldobált szemét. A homokkal boritott 12 baseball pálya mindegyikén szépen elgereblyézett homok várja a játszani vágyókat. Van kosárpályás létesitmény, ahol van ingyenes mosdó. Hihetetlen, és még most is csodálkozom: az ingyenes - én nem mellesleg tiszta - mosdók mindegyikében van wc papir, kézszárítási lehetőség. Találtunk teniszpályákat is: 30 db-ot egy rakáson. Van rengeteg kis hid: van amelyik kövekből épitett, van amelyik acél szerkezetű. Rábukkantunk a park 5 tava közül a legnagyobbra, a 43 ha-os Jacqueline Kennedy Reservoir-ra is, amelyet 5 km hosszú futópáya vesz körül. Láttunk szinházat - bár előadást nem néztünk. Találtunk másik tavat is, a Turtle Pond-ot; ebben teknősök úszkáltak. Bár a testük nem látszott, de a fejükből határozottan lehetett következtetni teknős-létükre.
Két hete - amikor először jártunk Manhattan-ben - már rátaláltunk a Central Parkra, de akkor a parkot a déli csücske felől közelitettük meg. Most a megközelitőleg északkeleti-délnyugati tájolású parknak csupán kb. az északi felét tudtuk bejárni, de felfedezésre váró dolgok itt is még bőven volnának. Ez a nap ennyire volt elég...

Kirándulásunk a Szabadság-szoborhoz és Ellis Island-re

Szabadság-szobor és Ellis Island

A Niagara Falls-nál töltött 2 nap képei

Niagara Falls

Ma a Solomon R. Guggenheim Múzeumban jártunk. Az épületet Frank Lloyd Wright tervezte, aki meghalt fél évvel azelőtt, hogy a múzeum megnyitott volna. Az épület jellegzetes spirális 6 szintes épületrészében Wright munkásságáról lehet sokmindent megtudni. A Guggenheim gyűjtemény az épület többi részében tekinthető meg. Az általunk lapozgatott útikönyv azt javasolta, hogy a múzeumot fentről lefelé haladva érdemes megtekinteni - mi igy tettünk. Azonban ha a kiállitás anyaga érdekes elsősorban, akkor lentről kell haladni felfelé.
A belépőjegy ára 18 usd, de ezért ingyenes, angol nyelvű audio guide is jár.

Tegnap itthon, ma meg a városban pihentünk.
Az itt készített fotókból talán lassacskán összeállnak a webalbumok is. :)

Furcsa kettősségek vannak itt
- jó a tömegközlekedés szervezettsége, mégis amikor elromlik a mágnes csík a a bérleten, akkor rendkívül macerás újat kérni a rossz helyett
- az épületeken található házszámozás takarítására is van takarító ember, mégis az utcán és a metrón szemrebbenés nélkül szemetelnek az emberek
- rengeteg light ital (üdítő és sör is) és élelmiszer van a boltokban, mégis sokan túlsúllyal küzdenek
- az emberek itt több pénzt visznek haza a fizetésként, mégis, a fizetés mértékéhez képest egész olcsón meg lehet úszni a költéseket
- sok helyen van mindenki számára használható mosdó, de az éttermekben átlagosan csak összesen egy wc áll rendelkezésre férfiak, nők és mozgáskorlátozottak számára, ráadásul ez az egy helyiség oda nyílik, ahol a fogyasztás is történik (Magyarországon a szabályok ezt nem tennék lehetővé)

Hurrá!!! Negyedik próbálkozásra végre eljutottunk a Szabadság-szoborhoz. Dél körül akkora sor áll a kompnál, hogy több, mint 1 óra a várakozási idő, így ma felkeltünk időben, és fél 10 körül, sorban állás nélkül feljutottunk a Liberty Islad-ra és Ellis Islad-ra tartó kompra.
Sajnos a korai kelés nem igazán kedvezett a néhány napja összeszedett megfázásomnak, így holnap azt hiszem pihenek.

Ma a Wall Street-et és a Chrysler Building auláját néztük meg. A nagy melegben nem lehetett kihagyni a néhány perces megpihenést a forgalomcsillapitott Broadway-n sem.

A hétfő délutánt - délután 2-től este fél 6-ig - a Metropolitan Múzeumban töltöttük. A 4 és fél óra alatt még sietve is képtelenség lenne bejárni az épületet, és megtekinteni a kiállított művészeti alkotásokat. Mi a másik alternativát választottuk: nem siettünk; igy viszont sok minden kimaradt/kimaradhatott azok közül a dolgok közül, amiket érdemes lett volna látni.
De azt hiszem némi tapasztalatot mégis sikerült összeszednem: máskor viszek valami plusz ruhát, vagy kendőt/sálat, ha várhatóan több órát töltök valami fedett helyen, ugyanis a légkondis levegő annyira hűvös volt a múzeumban, hogy a kiállitás végére már vacogtam.

A mai nap csupán pihenéssel telt: süttettük a hasunkat Coney Island-en. Igaz, a szabadstrand zsúfolt volt, de végre van valami színem, így augusztus közepére. :)

Jó lett volna megnézni a Szabadság-szobrot, de 1 óra körül a komp már nem vitt át embereket a Liberty Islad-ra. Igy ma nyugis napunk volt, csak az 1 metróvonal déli (Battery Park felőli) és északi (Van Cortlandt Park felőli) végállomásánál néztünk körül. Ja, meg itt, New York-ban is kipróbáltuk, hogy milyen a Hard Rock Cafe konyhája. Hááát... Nem rossz, nagyon nem rossz! ;)

Szerda reggel 6-kor elindultunk a Niagara felé...
A vízesést egy komplett program mutatta be, ami buszos idegenvezetésből, egy sétából a vízesés közvetlen közelébe, egy kishajós utazásból, és némi szabad programból állt.
Megnéztük, hogy milyen kivilágítva a vízesés, ugyanis minden este 9-kor felkapcsolják a fényeket. Az este 10-kor kezdődő tűzijáték, bár nem volt hosszú, mégis kellőképpen maradandó élménnyel szolgált.
De az egésznapos program a helyi kaszinó kipróbálásával ért véget.

Csütörtökön a helikopteres városnézéssel szerencsénk volt a kanadai oldalról is megtekinteni a vízesést, illetve annak környékét is.
A Niagara Falls-nál is betértünk egy Hard Rock Cafe-ba, ahol elárulták, hogy 2012-ben Budapesten is megnyitnak egy üzletet. Itt az elégedettségem elérte a maximumot: az ételválaszték, az étel- és a kiszolgálás minősége is tökéletes volt; naéspersze a hely belső kialakitása is hangulatos - úgy belsőépítészetileg, mint zeneileg.

Ma csak metróztunk egy jót: elmentünk az A metróvonal délkeleti végállomásához, ahol nem találtunk semmi érdekeset, bár reménykedtünk. Nemsokkal később vissza is indultunk a belvárosba, a 42nd Street-hez: ez a visszaút nem kevesebb, mint 1 órát és 10 percet vett igénybe; ráadásul az A metró nem is áll meg minden állomáson, hanem - egy másik sinen - csak átsuhan néhány megállót kihagyva. Igy - mivel a metrószerelvényeken sem spórolnak a légkondival - szerencsére nem kellett a dög melegben kóvályognunk.

Megnéztük a repülési múzeumot a 86-os mólónál, ahol láthattunk egy repülőgép anyahajót, és egy Concorde-ot is - persze a belső terükbe is be lehetett menni.
Megkerestük a Central Park-nál, hogy hol lőtték le John Lennon-t.
A Central Park egyik elkerített részén épp koncert volt, de érdekes módon rengeteg ember inkább ingyen, a nézőtéren kívül hallgatta a zenét. Hoztak magukkal takarót, ételt, italt és nem tettek mást, csak jól érezték magukat. Hm. Hát ilyen is van...
Tegnap éjjel esett az eső, de én kis naiv azt hittem, hogy mára majd hátha lehűl a levegő. Hát nem: ma baromi meleg volt egész nap, megspékelve jó magas páratartalommal. A szabad levegőn este 5 előtt megmaradni alig lehetett, így a repülési kiállításon és kávézóban hűsöltünk. Holnapra az előrejelzés 91° F-et, azaz kb. 33 °C-ot jósol - ettől már előre félek!

A World Trade Center helyén jelenleg építkezés folyik, így csak a plakátokkal elkerített részt láthattuk.
Már a vasalóházat is sikerült megtekintenünk.
A New York Penn Station vasútállomásra is beugrottunk.
A Trump Tower-ben is volna még mit megnézni, ha egyszer nem este 7-kor esnénk be oda. :)

Élőben láttuk a Harold Square-nél is a teljes szélességben forgalomcsillaptott Broadway-t.
Felmentünk New York legmagasabb épületére is, a 381 m magas, 102 emeletes Empire State Building 86., majd a 102. emeletére is.
Megkóstoltuk az itteni Burger King kaját: az íze kb. ugyanolyan, de a szendvics és az üdítő az nagyobb, mint otthon.
Megtekintettük a központi vasúti pályaudvart, ahol nem kevesebb, mint 117(!!!) vágány van.
Most már az is tudjuk, hogy az ENSZ székház a 42. utca keleti részén, már majdnem az East River partján van.
Láttuk a Raoul Wallenberg emlékére állított emlékhelyet is, melynek alja Budapestről kapott kockakövekkel van burkolva.

Reggel megnéztük, hogy merre van az Óceán-part, Coney Island, majd onnan közel 1 óra metrózást követően Manhattan-be értünk. A metrón annyira hideg van, hogy mindenképp valami pólóval, vagy sállal kell elindulni otthonról - nem vacakolnak a légkondival. Manhatten-ben csak úgy, találomra elindultunk az egyik irányba. Sikerült az 5th Avenue-t kiválasztani, így sikerült látni a Rockefeller Center-t és a Central Park-ot is. A Times Square-en a májustól fél éven át tartó forgalomcsillapított részt is szerencsénk volt megtekinteni - ez szakmai szempontból is hihetetlen. Nálunk hiába történt hasonló kezdeményezés, a végén nem jött össze belőle semmi, pedig nem is teljes útszélességű lezárásról lett volna szó, hanem csak 1-1 sávról a 2×3 sávos úton. Benéztünk a Times Square-nél lévő Hard Rock Cafe-ba is, ahol a pincében rendezett programok még tudnának meglepetéssel szolgálni, de majd csak talán egy másik alkalommal. Egyelőre ugyanis csak a földszinti részen néztünk szét.

9 óra repülőutat követően végre megérkeztünk New Yorkba!
Az itteni vacsorázási lehetőségek egyikével egy kínai önkiszolgálóban ismerkedtünk meg. A kínai szedd magad kaja egész jó volt, hisz' a marha-és csirkehústól elkezdve, a tengeri herkentyűkön át hatalmas volt a főétel és köret-választék.
22 óra ébrenlétet követően hullafáradtan dőltünk be az ágyba, hogy másnap újult erővel ismerkedhessünk meg az itteni dolgokkal.

Idén Nagykállóban, egy sátorban ébredtünk augusztus első napján. Ha egy kicsit hűvösebb lett volna az idő, akkor talán mégjobban éreztem volna magam, igaz, a tábor utolsó estéjén tábortűz mellett melegedhettünk. Furcsa, hogy milyen nagy hőingadozás volt: napközben szinte elviselhetetlen meleg volt, éjjel meg még a lehelet is látszódott; ma hajnalban már vacogtam a sátorban: hiába hagytam magamon a pulóvert és takaróztam be rendesen.

Ma még dolgoztunk is: terveket szállítottunk Nyíregyházára. Még szerencse, hogy a megyeházán állandó portaszolgálat van. :)
Fura hely ez a Nyíregyháza. A gps segítségével próbáltunk meg valami éttermet keríteni, de a két pizzéria - amit a kis ketyere a közeli helyeken kidobott - zárva volt. ...Mellesleg az utcán alig volt pár járókelő; szokatlanul kevesen voltak a városban még ahhoz képest is, hogy a nagy hőségben mindenki inkább a strandot választja, mint a házak közötti bolyongást...
Na jó - gondoltuk. Menjünk biztosra: kerestünk egy mekit. Ott már azonban nem lehetett arra panaszkodni, hogy ebben a városban nincsenek emberek: komplett családok ott ebédelnek meg; az elkerített, szülinapi-ketrec is épp foglalt volt; ráadásul szabad asztal is épphogy csak akadt. Sajnos nem ez az első város az országban, ahol hasonlókat tapasztalok. Vajon lehet összefüggés a hagyományos éttermek és a gyorsétterem nyitva tartása között? Vajon tényleg ezt akarják az emberek, hogy a gyerek ilyen kaján nőjön fel? Tényleg nincs már szükség arra, hogy étteremben, pizzériában, kerthelyiséges sörözőben jöjjenek össze a család tagjai egy ebédre?